„Gratuláltak, de őszinte véleményt nem tudok. Hallottam olyat is, hogy ez így nem sokat ér – válaszolta Ugyan Anita arra a kérdésre, hogy a hegymászó szakma miként fogadta azt, hogy mesterséges oxigén segítségével jutott fel a Mount Everestre.

A magyar hegymászónő 2009 május 21-én érte el a világ legmagasabb hegycsúcsát. A négyes számú tábortól, 7900 méteres magasságtól használt palackozott oxigént. 1986 óta a nemzetközi hegymászószövetség (UIAA) nem tekinti "szabályos", vagyis tiszta megmászásnak a palackkal végrehajtott csúcsra jutásokat, ezeket nem is tartják számon. A 8850 méter magas csúcsot eddig 3500-an mászták meg, ebből mindössze 150-en érték el tisztán a hegy tetejét. Ez a szám jelzi, hogy az Everest kemény dió. A világ 14 nyolcezer méter feletti csúcsán ma már nem nagyon használnak palackozott oxigént, az Everest mászók többsége viszont igénybe veszi ezt a segítséget.

Magyarok az Everesten

A Föld legmagasabb hegycsúcsát eddig négy magyar mászó érte el. Az első megmászó Demján Zoltán, a felvidéki alpinista 1984-ben egy Csehszlovák nemzeti expedíció tagjaként érte el a csúcsot, természetesen palackozott oxigén segítségével. Erőss Zsolt –az első magyar állampolgár a 8850 méter magas hegy tetején - 2002. május 25-én, szombaton délelőtt fél 11-kor érte el a csúcsot palackozott oxigénnel. Erőss a másfél héttel korábbi sikertelen kísérlet után - amikor palack nélkül 8700 méterig jutott - az alaptáborban nem volt képes olyan mértékben regenerálódni, amennyi szükséges lett volna az újabb kockázatmentes csúcstámadáshoz. A harmadik a magát amatőr hegymászónak definiáló Jelinkó Attila 2007 tavaszán egy kereskedelmi expedíció tagjaként mászott, ő is oxigénnel. A legfrissebb Ugyan Anita teljesítménye, ő negyedik a sorban.

A magyar hegymászónő oxigén nélkül akarta megmászni a csúcsot. A palack használata teljesen ellentétes az elveivel. Csakhogy egy kereskedelmi expedícióhoz csatlakozott, társai mind oxigénnel másztak. Egyedül kellett volna mozognia a hegyen, ha eltekint a palack használatától.

Ugyan Anita 2003-ban első magyar nőként jutott nyolcezer méter feletti csúcsra, a Magyar Himalája Expedíciók keretében sikerült elérnie a Karakorum Himalájában (Pakisztán) lévő Gasherbrum II. 8035m-es csúcsát. A következő Himalája expedícióra 2006-ban került sor, ekkor a 8167 méter magas Dhaulagiri-re próbált feljutni. A zűrzavaros nepáli politikai helyzet miatt csak későn érték el az alaptábort, Anita ezen a hegyen csak 7200 méterig jutott. A következő év viszont átütő sikert hozott. Egy szezonban két csúcsot mászott meg, ami nemzetközi viszonylatban is kiemekedő teljesítmény. Feljutott a 8068 méter magas Gashebrum I-re és a 8047 méter magas Broad Peak-re. A Mount Everesten 2001-ben járt először, a Milleniumi Mount Everest-expedíció tagjaként 7800 méteres magasságig jutott fel. Azóta folyamatosan vissza akart térni legmagasabb hegyre, az Everestnek állítása szerint megmagyarázhatatlan varázsa van. 2008-ban szeretett volna részt venni a Magyarok a Világ Nyolcezresein csoportosulás (Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Mécs László) Everest expedícióján, ám Kína a tibeti zavargások és az olimpia miatt lezárta Tibetet. Ebben az évben nem indult expedíció a hegy északi oldaláról ( Kína lényegesen olcsóbban adja a csúcsengedélyeket, mint a déli oldalon lévő Nepál). Erőss Zsolték átcsoportosították erőiket a Makalura (8462 m) és sikeresen megmászták a világ ötödik legmagasabb hegycsúcsát. A Magyarok a Világ Nyolcezresein idén (2009) is tervezte az Everestet, ám nem jött össze elég pénz, ezért inkább a Manaslut célozták meg. Erőss Zsolt és Barna Dániel 2009 május 19-én elérték a 8156 m magas csúcsot. A csúcstámadás során az expedíció orvosa tagja, Dr.Szabó Levente életét vesztette.

Anita mindenképpen az Everestre akart menni – ám az hogy kikkel mászik csak az indulás előtt egy hónappal dőlt el. Az ismert himalájai veterán, Henry Todd kereskedelmi expedíciójához csatlakozott. Ez azt jelenti, hogy hegymászók egy szervezőt fizetnek azért, hogy az expedícióval kapcsolatos jogi és logisztikai ügyeket elintézze, illetve szakmai támogatást biztosítson a mászás során. Az ügyintézés legnehezebb része a csúcsengedély megszerzése, az Everestre ez fejenként 10 ezer dollár. A kereskedelmi expedíciók megszervezik a felszerelés feljuttatását az 5300 méteres magasságban lévő alaptáborba, a mászókra szakács főz. A mászóknak a magashegyi táborok felállításával sem kell bajlódniuk, 6-7-8 ezer méteres magasságba érve csak befekszenek azokba a sátrakba, amit a serpák felállítanak. Az expedíciónak eredetileg hét tagja volt, ám az egyik résztvevő félúton feladta. Az akklimatizációt –a szervezett hozzászoktatását a magassághoz – eleve úgy tervezték meg, hogy a csúcsot oxigénnel érik el. Az időjárással szerencséjük volt, két hét havazástól eltekintve remek időt fogtak ki. A csúcstámadást május 21-én a négyes számú táborból indították, 7900 méterről indultak este kilenckor. Hajnali hatkor értek 8850 méterre, fél órát töltöttek fenn az erősen szeles, –35 fokos hidegben. Anita nem tudta igazán kiélvezni a csúcs élményt, sőt a róla készült fotót sem tudta még megszerezni. Egy serepa lefényképezte, de aztán hazament a falujába ahol valószínűleg nincs internet



Az Everest mászók három csoportja

Amióta a Mount Everest árucikk lett, csúcs megmászása elveszítette korábbi értékét. Az expedíciószervező cégek megfelelő mennyiségű pénzért bárkit feltaszigálnak 8850 méteres magasságba. A közvélemény pedig nem érzékeli a különbséget, mit jelent az, ha valaki palackkal vagy anélkül mászik. A mászóknak nagyjából három típusát lehet belőni. Az első csoportot a kemény legények képzik, akik tisztán próbálkoznak. Oxigén nélkül mászni olyan, mintha valaki két hónapon át maratonit futna hegynek felfelé, ráadásul hidegben és ritka levegőben. Aki tisztán közelít a hegyhez, annak hosszú éveken át kitartó munkát kell végeznie, megismerni a saját reakcióit oxigénhiányos állapotban. A legjobb példa talán Klein Dávid, a magyar mászó 2008-ban ötödik alkalommal próbálkozott sikertelenül az Everesttel. Klein rátermettségét ugyan sokan vitatják, ám a két nyolcezres csúcsra (Gashebrum II, Cho Oyu) jutott fel, ezek a hegyek pedig senkinek sem sikerülnek véletlenül. A második csoportba tartozók – a palackkal mászók – sem puhányok. Ehhez is éveken át kell edzeni, elviselni a hideget, a havazást, szelet. Hatezer méteres magasság felett nem tudnak regenerálódni a sejtek, a szervezetet kikészíti a ritka levegő. Az alvás nem pihentető, ez evés kín, sokakat állandó fejfájás gyötör. A hegyre pedig fel kell menni – oxigénnel annyi a könnyebbség, hogy az ember nem merül ki halálosan. A harmadik csoportba a full idióta sztárok és gazdag emberek tartoznak. Legtöbbjük arra sem alkalmas, hogy a Gellért hegyre felmásszon. Expedíciószervező ügynökségek szakosodtak arra, hogy a becsvágytól fűtött embereket 80-100 ezer dollár fejében feltaszigálják a csúcsra. Pontosan ez vezetett tragédiához 1996 tavaszán. Egy hirtelen jött viharban az expedíciószervezők nem tudtak segíteni a hegymászó tapasztalatot teljesen nélkülöző ügyfeleiken, 19 ember halt meg.

Nők és a hegymászás

Az Everest megmászóinak alig 10 százaléka nő. Az expedíciós hegymászás macho sportág, kevés hölgy vállalkozik arra, hogy mínusz 30 fokban meneteljen hegynek felfelé, sátorban aludjék és hólevet igyon. A másik ok, ami miatt kevés a nő a hegymászásban az a család. Ebben a műfajban az ideális életkor 30 év körül van, az ember szervezete ilyenkor a legerősebb. Ebben az életkorban azonban a nők általában családot alapítanak. Ugyan Anita mellett Nedeczky Júlia, Csollány Katalin és Sterczer Zita másztak meg nyolcezer méter feletti csúcsot. A sajtó kimondottan szereti ezt a témát, csakhogy nem tud mit kezdeni egy olyan heggyel, mint a Gashebrum vagy a Broad Peak. A nagyközönségnek a Himalája és a hegymászás a Mount Everestet jelenti. Ugyan Anita hatalmasat dobot azzal hogy megmászta ezt a hegyet. Ez a hír bekerült a tv híradókba, újságok címlapjára. Aki pedig a reflektorfényben áll, az példakép lesz. Egy hegymászónő pedig a lehető legjobb példakép.