Palackozott levegővel nem nagy szám a Mount Everest. A serpák akár félhülye milliomosokat és személyiségzavaros sztárocskákat is felrángatnak 8850 méter magasra. Oxigén nélkül viszont baromi nehéz megmászni a Föld legmagasabb csúcsát. A levegő oxigéntartalma alig harmada annak amit a tengerszinten megszoktunk - ez pedig brutális kihívás elé állítja a szervezetet. Az ember nem bír enni és inni, a sejtek képtelenek regenerálódni, tíz lépés után egy perc zihálás következik. Ennek tetejébe hideg is van és orkánszerű szél fúj. Mindezt egy-másfél hónapon át kell tűrni. A világ legmagasabb csúcsai – szám szerint a 14 nyolcezer méter feletti csúcs – jelentik a hegymászás magasiskoláját.
Az adventurestat elemzése szerint 18 % esélye van a sikerre annak, aki oxigén nélkül vág neki az Everestnek. Ezt a szám úgy jött ki, hogy a kísérletek számát elosztották a sikeres mászásokkal. Oxigénpalackkal csak kicsit jobb a helyzet, itt az arány 29.9 százalék. Egyébként az Everest nem számít nagy dolognak szakmailag. Sőt, a pont a kit érdekel kategória. Egy ilyen teljesítmény maximum egy az adatbázisba kerül be, a hegymászó magazinok még egy mínuszos hírben sem számolnak be arról, hogy oxigén nélkül feljutott a 159. ember. Manapság rangos eredménynek a következők számítanak: egy új út útvonal megmászása valamelyik nyolcezres - vagy akár alacsonyabb csúcsra, vagy valamelyik télen mászatlan nyolcezres meghódítása. Az Everest minden évben mégis mászók tömegét vonzza - a hegynek van valamilyen nagyon is megfogható varázsa.
A két magyar expedíció közül nézzük Ugyan Anitát. A magyar hegymászónő már járt a csúcson, igaz oxigénnel. Tavaly tavasszal, 2009 május 21-én érte el az Evertestet. A négyes számú tábortól, 7900 méteres magasságtól palackozott oxigént használt. Az amatőrök általában hatezertől veszik igénybe ezt a technikai eszközt. Anita oxigén nélkül akarta megmászni a csúcsot, a palack használata teljesen ellentétes az elveivel. Csakhogy egy kereskedelmi expedícióhoz csatlakozott, társai mind oxigénnel másztak. Egyedül kellett volna mozognia a hegyen, ha eltekint a palack használatától. Minderről a következő interjúban számolt be:
Ugyan Anita idén tavasszal újra megpróbálja a csúcsot. Csakúgy mint egy éve a brit Henry Todd kereskedelmi expedíciójához csatlakozik. A többiek oxigénnel és gyorsabban fognak mozogni mint te, magadra maradsz, stb. Mi változik idén - tettem fel a kérdést Anitának.
"Idén mindezt bevállalom – jött a válasz telefonon. Tavaly annyira bennem maradt ez az egész – indokolta alaposabban, miért megy vissza. Ugyan Anita 2003-ban első magyar nőként jutott nyolcezer méter feletti csúcsra, a Magyar Himalája Expedíciók keretében sikerült elérnie a Karakorum Himalájában (Pakisztán) lévő Gasherbrum II. 8035m-es csúcsát. A következő Himalája expedícióra 2006-ban került sor, ekkor a 8167 méter magas Dhaulagiri-re próbált feljutni. A zűrzavaros nepáli politikai helyzet miatt csak későn érték el az alaptábort, Anita ezen a hegyen csak 7200 méterig jutott. A következő év viszont átütő sikert hozott. Egy szezonban két csúcsot mászott meg, ami nemzetközi viszonylatban is kiemekedő teljesítmény. Feljutott a 8068 méter magas Gashebrum I-re és a 8047 méter magas Broad Peak-re.
Nézzük most a másik csapatot, Klein Dávid és Várkonyi László párosát. Epedíciójuk a Dreher 24 Everest Expedíció nevet viseli. Klein Dávid idén hatodszor, Várkonyi László hetedszer próbálkozik a nagy heggyel. Az indexes Földes Andrástól Klein kapott is egy szép jelzőt: az ember aki a legtöbbször nem mászta meg az Everestet. Klein minden évben eladja ugyanazt a markeingdumát: oxigén és serpák nélkül, tiszta eszközökkel, első magyarként. Minden évben horogra akad egy nagy cég, aki ad 10 milliót. Sőt, ezzel a hazai sajtót is megeteti – az újságírók pedig mindenféle utánajárás nélkül bekajálják a maszlagot. Eredményt viszont eddig nem mutatott fel, bár voltak sikerrel kecsegtető csúcstámadások. Klein Dávid bizonyosan varázsló. Úgy lett hegymászó-celeb, hogy eddig minden meccsen veszített. Pedig a sportban csak a győztesek kerülnek az újságok címlapjaira.
Klein hegymászó karrierje a Tirich Mir (Hindukus hegység, Pakisztán) csúcsára szervezett expedícióval indult 1998-ban. A hegyet annak rendje és módja szerint megmászták (Ács Zoltán ás Mezey László jártak fenn). Ezen vérszemet kapva a Klein Dávid vezette Explorers team nekiugrott az Everestnek. Nem ám a tibeti normál úton, hanem a Kansung falon át. Az kezdeményezés az Everest-Lhotse expedíció hangzatos nevet viselte. A csapat a hegy északi oldalán, a Kansung falon keresztül kívánta elérni a világ legmagasabb hegycsúcsát, majd ezt követően megmászni a szomszédos Lothse-t. Az utóbbi csúcs Földünk negyedik legmagasabb hegye, közvetlenül az Everest mellett áll. Klein Dávid az expedíció indulása előtti sajtótájékoztatón a meredek hegyoldal előnyeiről beszélt. A hegymászó szakma már akkor is irreálisnak tartotta ezt a feladatot - ilyen expedícióra még olyan sikeres hegymászók sem vállalkoznak, mint az kazah Denis Urubko, vagy az olasz Simone Moro – ők ma a hegymászás húzónevei. Kleinék 6500 méter magasra jutottak. Ebbe a magasságba szoktak felmászni az unatkozó New York-i családanyák. Itthon aztán pont úgy nyilatkoztak, mint egy hátsólépcsős focicsapat egy komoly ellenféllel vívott meccs után: „tapasztalatszerzésnek jó volt”. Az expedíció egyébként állami pénzből valósult meg ( a Fidesz kormány idején járunk) 25 millióval támogatta az Everest-Lhotse expedíciót. Ugyanennyit kapott a Millenniumi Mount Everest Expedíció, ami ez előbb említett társasággal egy időben próbálkozott a tibeti normál úton. Az Erőss Zsolt-Mécs László vezette társaság sem ért el kimagasló eredményt, 7800 méterig jutottak. Klein Dávid egyébként eddig két nyolcezrest mászott meg, a 8035 m Gashebrum II-t és a 8201 méteres Cho Oyu-t. Nem azt állítom, hogy Klein rossz hegymászó. Lehet, hogy peche volt eddig minden alkalommal. Sőt, egészen tiszteletreméltó az a személyes harc, amit a heggyel folytat. Kívánom neki, hogy jusson fel végre. Ha pedig most sem sikerül, akkor be kell látnia, hogy nem ezt a csúcsot kell megmásznia, hanem néhány alacsonyabbat. A másik - amiről néhány sorral feljebb írtam - az Everest oxigén nélkül ma már kutyát-macskát nem érdekel. Pont Reinhold Messner - aki először jutott fel a csúcsra palack nélkül -fogalmazta meg, hogy az fiata hegymászó-generációnak új és kreatív célokat kell maga elé tűznie. Tehát nem az ő nyomdokaiban járva ismételni, hanem példának okáért olyanokat mászni, mint Valery Babanov a Jannu északi falán ( kőkemény sziklamászás 7800 méteren).
A Föld legmagasabb hegycsúcsát eddig négy magyar mászó érte el. Az első megmászó Demján Zoltán, a felvidéki alpinista 1984-ben egy Csehszlovák nemzeti expedíció tagjaként érte el a csúcsot, információink szerint palackozott oxigén segítségével. Erőss Zsolt –az első magyar állampolgár a 8850 méter magas hegy tetején - 2002. május 25-én, szombaton délelőtt fél 11-kor érte el a csúcsot palackozott oxigénnel. Erőss a másfél héttel korábbi sikertelen kísérlet után - amikor palack nélkül 8700 méterig jutott - az alaptáborban nem volt képes olyan mértékben regenerálódni, amennyi szükséges lett volna az újabb kockázatmentes csúcstámadáshoz. A harmadik a magát amatőr hegymászónak definiáló Jelinkó Attila 2007 tavaszán egy kereskedelmi expedíció tagjaként mászott, ő is oxigénnel. A legfrissebb Ugyan Anita teljesítménye, ő negyedik a sorban.
